Megvettem ugyan kíváncsiságból ezt a bort, bár magam sem tudom mit szerettem volna igazából tőle. Ha olyan, amit várnék a sel by tescotól, azaz tipikus olcsó, vékony, füstös pinotage, akkor borzasztó élmény lesz. Ha nem olyan, akkor borzasztó bor lesz. Talán az el-nem-borzasztás különböző módozatain töprengtem miközben kitekertem a nyakát egy mélyrepülésből dugóhúzóba került belövőbor után. Ennyi erővel persze beszélgethettem volna egy macskával is, minden várakozás és végkifejlet nélkül.
Mély bíbor szín, és meglepő módon erőteljes üledék látható a palack nyakán. Ez bizonyára a 4 fokos hűtőmben való fekve tárolásnak köszönhető, megvásárláskor egyáltalán nem rémlett, hogy ilyen lenne a palack. Illata édes, málnás-áfonyás és szörpszerű, bornak elég valószínűtlenül hat. Mögötte némi szegfűszeg próbál bekiabálni a képbe. Ha nagyon megerőltetjük az orrunkat, felfedezhető pici füstös-banános illat a háttérben, talán ő jelképezhetné a pinotage-t, ha eddigre még nem feledtük volna el teljesen. Szájban nagyon sima, kerek korty, vajpuha tannin, elég mesterkélt modorban, de mindazonáltal hibamentesen. Kissé steril, gyümölcslészerű, izgalommentes hiperbor, mondjuk 3 pontért. Rozékedvelőknek, félédes-rajongóknak lehet alternatíva vörös fronton. Megver egy csomó kishibás-hárompontost is, de kétes ez a dicsőség. Egyébként pont egy ilyen belövőbor miatt bontottuk ki, másodikként a sorban. A helyzeten nem sokat javított, a látóképen ellenben tágított. (“Amúgy vennék ezt rengetegen, népszerű lehetne” – gondoltam az elején – és kicsit meg is ijedtem, hogy ilyen gyorsan felvettem a kereskedő nézőpontját.)
Fura egy bor, nincs rajta sem évjárat, sem lot-szám, csak annyit találtam a hátcímkén: (c) Tesco 2007. (Esetleges magyarázat az üledékre?) Másnap is életben tartózkodott a hűtőben, bár nem hiszem hogy ez bárkit is (meg)érint. Ugyanakkor igazi szürrealistához méltó módon visszanyerte az üledék egy jelentős részét a palack nyakáról. Mit is mondhatnék.
Saját beszerzés a Tescoból.
